Érzelmek festményei (dráma)

– Érzelmek és kapcsolódások felismerése egy kiválasztott festmény/rajz/szobor alapján.
– Képessé válni arra, hogy a megfigyeléseink alapján jelenetet hozzunk létre, és azt párban vagy egyedül eljátsszuk.
– A vizuális művészetek összekapcsolása a mindennapi élethelyzetekkel.
– Érzelemkezelés, szociális készségek (interakciók, együttműködés) fejlesztése.
– Improvizációs színházi technikák elsajátítása.

A tréner megkéri a résztvevőket, hogy válasszanak egy műalkotást, és figyeljék meg, milyen érzések vagy helyzetek jutnak eszükbe a műalkotás megtekintése közben. Később párokba oszlanak, és a választott műalkotáshoz kapcsolódóan egy jelenetet alkotnak.

Papír, toll

120 perc

Menet / lépések

Ha a körülmények lehetővé teszik, a csoport közösen elmegy egy kiállításra. Ajánlatos erre egy egész foglalkozást szánni, hogy a résztvevőknek elegendő idejük legyen a kiállítás megtekintésére, egy műalkotás kiválasztására és megfigyelésére, ameddig csak igényük van rá. Mindenkinél van papír és ceruza, hogy leírhassák az érzéseiket, a helyzetet vagy esetleg egy emléket az életükből, amelyet a festményhez/szoborhoz társítottak.
Ha nincs lehetőség kiállításra menni, akkor a tréner különböző művészeti alkotásokról gyűjt és nyomtat képeket, és a résztvevők választhatnak ebből a gyűjteményből.
A tréner felírja a résztvevők nevét egy kis papírra, majd mindenki húz a nevek közül, így alakulnak ki véletlenszerűen a párok.
A pároknak 20-30 percük van arra, hogy a kiválasztott műalkotással kapcsolatban (ez lehet egy emlék, egy álom, egy közelmúltbeli esemény vagy egy kitalált mese) egy jelenet szerkezetét kitalálják. Ők döntik el, hogy hol vannak, milyen szerepet töltenek be és mit csinálnak, milyen kapcsolatban állnak egymással, vagy van-e konfliktus közöttük.
Ezután minden pár bemutatja a jelenetét (a mondatokat rögtönözve). Ha valaki nem akar részt venni, csak nézni is lehet. Ilyenkor a tréner, (vagy ha van asszisztens, akkor ő ) egy rövid megbeszélés után beugrik a jelenetbe.
Minden jelenet után van egy kis beszélgetés: először is megbeszélik, hogy milyen érzéseket éreznek a nézők. És csak ezután mesélnek a színészek a többieknek a kiválasztott műalkotásról és az ehhez kapcsolódó érzésekről, reflexiókról illetve magáról a jelenetről.

Értékelés/összegzés

Arra bátorítjuk őket, hogy otthon írják le gondolataikat, rajzoljanak vagy írjanak verset (pl Haikut, amely 17 szótagból álló vers).
Ha szükséges, a segítő egyénileg, négyszemközt is beszélgethet azzal, akinek erre szüksége van.

Irodalom/Videó

Viola Spolin – Színházi improvizáció. Oktatási segédanyag, Budapest 1980.
Simmer, B. (2013). Theatre and Therapy: Robert Wilson. In Re: Direction (pp. 147-156). Routledge.